Ma nincs szülinapos :(

Következö szülinaposok
17/11 QueenieMarlk (38)
17/11 PhoebeBenjamin (37)
22/11 Zola (38)

Felhasználó:

Jelszó:


Jegyezd meg!

[ Regisztráció ]
[ Elfelejtett jelszó? ]

· Fórum
» Versek
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj


bullet3 Boxer-Team
11 júl : 08:05
Az oldalon nagyon sok a hibás felhasználói bejellenkezés! Aki nem tud belépni az küldjön egy e-mailt és megnézem mi a gond.
bullet3 Zola
04 máj : 16:04
Ezúton kérnék meg mindenkit, aki valamilyen formában fényképet, illetve a weboldal bármely logó ját lementi, és azt sajátjaként akarja felhasználni, az előtte egyeztessen velem. Meg közösségi oldalakon profilképként végkép ne akarjátok felhasználni! Mert megtévesztő és problémák lehetnek belőle. Köszönöm
bullet3 Boxer-Team
27 jan : 04:49
Ma lett 9 éves az oldal.
bullet3 Boxer-Team
01 dec : 07:41
Aki nem tud belépni az oldalra, mert elfelejtette a jelszavát az küldjön egy a es postafiókunkba, hogy tudjak neki segíteni.
bullet3 mlaci74
14 nov : 19:34
Sziasztok! Segítséget szeretnék kérni tőletek!
Eladó kölyköt keresek lehetőleg kislányt vágott farokkal!
Ugye itt csak "Rendes" kutya tartók vannak!
bullet3 Boxer-Team
27 máj : 14:27
Kedves Regisztrált tagok!
Aki elfelejtette jelszavát vagy felhasználó nevét az küldjön egy az oldal címére és kérés szerint tetszőlegesre módosítom azt.
bullet3 Boxer-Team
23 nov : 19:20
Ezúton mondanám az illetőnek aki ugyan azt az üzenetet 10 szer küldte be az oldalra, hogy én látom az IP címét, a mobil szolgáltatóját és azt hogy honnan küldte be az üzenetet (területileg)! Neki köszönhetően tiltottam le a hozzászólásokat a fotópályázathoz mert nincs kedvem törölgetni kifelé.
bullet3 Boxer-Team
20 márc : 08:11
A Regisztráció a mai naptól ismételten csak formában lehetséges. Bővebb információ a REGISZTRÁCIÓ menüpontban található!
bullet3 Zola
23 dec : 14:07
A karácsony nem attól lesz tökéletes, hogy nincs egy porszem se a szekrények mögött, tízféle sütit sütünk, és halomban áll a fa alatt az ajándék. Nem lesz jobb az ünnep attól, ha beleszakadsz a házimunkába, hogy aztán az ünnepek alatt holtfáradt legyél! Sem attól, ha mártírként sütsz-főzöl-takarítasz - vásárolsz hetekig. A készülődés lehet az ünnep része. Lehet együtt készülődni és nem attól lesz tökéletes, hogy minden tökéletes, hanem attól, hogy együtt vagyunk a családunkkal és szeretet Boxerünkel. Mindenkinek aki meglátogatta weboldalamat ezúton kívánok Békés Szeretetben és Boxerekben nagyon gazdag Boldog Karácsonyt!
Vendég: 1, Tag: 0 ...

Legnagyobb forgalom 183
(Tag: 0, Vendég: 183) Dátum: 04 aug : 09:46

Tagok: 307
Új tag: Kalmár Martin
Ma
Összesen: 12
Egyedi: 7

Legtöbb
Összesen: 53529
Egyedi: 39107

Oldal ...
Összesen: 300089
Egyedi: 131250
"Orrbagyûrt izomgolyó". "Gyengéd gladiátor". Ezekkel a szavakkal jellemzik sokan a boxert, mely az elmúlt 10-30 év egyik legdivatosabb kutyája volt, de manapság már sajnos/szerencséere nem látunk minden kutyásnál egy szuszogó, ugráló, szeleburdi szeretetcsomagot. Igen, ez a boxer. Német boxer, hogy pontosabbak legyünk, hiszen az FCI nyilvántartásábvan is ilyen néven szerepel, amibõl még a nem-kutyás társadalom tagja is rájöhet, hogy a fajta bölcsõje Németországban ringott. Már a germán kimbereknek is volt bulldogszerû kutyájuk, melyekkel a rómaiak ellen harcoltak, ám nem Európa volt a boxer tágabb rokonságának, a molosszusoknak az õshazája. Azt beszélik, Nagy Sándor hozott magával a tibeti fennsíkzól dogszerû kutyákat ajándékba. Ezeket a kutyákat a rómaiak , és velük együtt a többi birodalombeli nép átvette, mert ugye nem voltak haszontalan ezek a nagy termettel és védõösztönnek ellátott állatok. A boxer közvetlen õseinek a dán bärenbeisser (medveharapó) és brabanti bullenbeisser (bikaharapó) volt. Ezeknek a kutyáknak -mint azt a nevük is mutatja- medvékkel, bikákkal kellett viaskodniuk az ember szórakoztatására. Sajnálatos kikapcsoldás, mert a mai bulldog-szerû kutyák majd mindegyikére rásütik, hogy "persze, mert harcikutya", de érdekes módon ennek a véres játéknak az értelmi szerzõjére senki sem mondja, hogy "harciember". Innen datálható a boxer farok- és fülvágása, melyet a 2000 május 1. után született egyedeknél elvileg nem engednek. Mikor a bikaviadalok kimentek a divatból, már nem volt szükség nagyméretû, viszonylag lomha (ámde kitûnõen fogó) kutyákra, így a mi õs-boxerünk is átalakult, elõtérbe került a fordulékonyság, robbanékonyság, intelligenica. A boxer is összement méretére nézve. Ebben az idõben sok angol bulldog került Hannover térségébe, ahol a bullenbeisser-re teljesen összekeveredett. Alfred Brehm 1864-ben kiadott könyvében még külön fajtaként kezelte a német és angol kutyákat, de 1886-ban megjelent második kiadásban már egy kalap alá veszi õket, hol így, hol úgy nevezve. A két fajta közöttti különbséget Stockmann így írja le, érthetõ okokból kissé elfogultan: "Az angolok a maguk született tenyésztõi zsenijükkel elérték a hiper-szuper típust, a groteszket, vagyis a mai bulldogot. A pedáns és gyakorlatias német viszont nem óhajtotta föláldozni törzsgyökeres bullenbeisserének csodálatos munkaképességeit a szörnyszülött külsõségekre áhítozó divathóbortnak. S íme, ekként született meg két modern fajta!" Ludwick Beckmann 1895-ös könyvében "német bulldog"-nak nevezi a boxert, így ír róla: "Németország nagyvárosaiban gyakorta találkozni jókiállású, mozgékony és energikus bulldogtípusú ebekkel, melyeket népiesen országszerte boxernak hívnak." A boxer kialakulása Münchenhez köthetõ. Széles tenyészbázisa volt/van itt a fajtának, ez volt a "bierboxer". A városba és környékén viszonylag tisztán maradt fönn a bullenbeisser-vonal, mivel az ottaniak igyekeztek elkerülni az általuk lenézett angol bulldog vérvonalat. Mégis, a boxer egyik "õsanyja" egy bullodg-tenyésztõ selejtesnek vélt kutyája volt, Meta von der Passage. Kiállításon elõször 1895-ben vezettek föl (kísérleti kategóriában) 4 boxert. A gyõztes Mühlbauers Flocki lett, késõbb õ kapta meg az elsõ boxer törzskönyvet.

Vannak, akik szerint a boxert jelleme az emberi természethez legközelebb álló kutyává teszi. Nos, e kijelentés nyilván kissé szubjektív, hisz általában minden rajongó saját kutyafajtájáról állítja ugyanezt, de tény, hogy a boxerek markáns megjelenésükkel, karakánságukkal, ugyanakkor szeretetteljes lelkükkel valóban egyedi karaktert képviselnek a kutyafajták sokszínû világában.





Még Konrad Lorenz professzor is elismerõen szól róluk Ember és kutya címû könyvében, noha a természettudós igencsak sajátos módon kategorizálta a különbözõ fajtákat. Szerinte a kutyák egy része a sakáltól (aureus vérû kutyák), másik része a farkastól (lupus vérû kutyák) származik. Az általa aureus vérûnek bélyegzett kutyákat helyenként meglehetõs lenézéssel, olykor-olykor igencsak cinikusan kezelte. Ezek a fajták – véleménye szerint – sosem nõnek föl, ragaszkodásuk gyökerét egy életen át tartó, infantilis szülõ-gyermek kapcsolattal jellemezte, amely minõségében fel sem érhet az általa oly nagyra becsült lupus vérû fajták – õ az északi fajtákat és a chow-chow-t értette ezalatt – lovagias barátságához. E sarkított és vitatható felfogás dacára is méltatta a boxereket: „Eszemben sincs, hogy lebecsüljem a derék, kevésbé komplikált idegrendszerû kutyákat, sõt ellenkezõleg, nagyon kedvelem a boxereket, meg a nagyobb testû terriereket, hisz olyan derûsen karakánok, olyan önzetlenül ragaszkodók, hogy még a nem túlzottan tehetséges nevelõk sem igen tudják megrontani õket.” Lorenz nézeteit ismerve, ez nem kis dicséretnek számít.

(Megjegyzem, hogy a késõbbi tudományos kutatások egyértelmûen bizonyították, hogy a kutya csak és kizárólag a farkastól származik, ezért Lorenz nyilvánosan visszavonta a sakál-farkas eredet elméletét.)

Egy másik – általam nagyon kedvelt író – James Herriot állatorvos, Kutyák a rendelõmben címû mûvének egyik fejezetében bûbájos humorral és nagyon érzékletesen formál képet a boxerrõl. A történet fõszereplõje Cederic (Szedrik) élénk, energikus és barátságos boxer kan, aki különösen nehéz helyzetekbe hozza arisztokrata grófnõ gazdáját. Többek között sikerül meghiúsítania egy elegáns partyt, ahová véletlenül beszabadulva, játékos gomb-letépésekkel, tekintélyes mennyiségû nyál szétfröcskölésével, barátkozó slicc-szagolgatásokkal és megsemmisítõ erejû szellentésekkel világgá kergeti a kifinomult kékvérû vendégsereget. A fejezet végül happy enddel zárul, Cederic a jólelkû, ám kevésbe pallérozott elméjû kertész tulajdonába kerül, aki mellesleg egy gyermekkori betegségbõl kifolyólag elvesztette szaglását…


Mindez persze nem azt jelenti, hogy aki boxert választ, számoljon megrendítõ „gáztámadásokkal”, sokkal inkább a fajta sajátos és derûs karakterét érzékelteti.




A mai boxer barátságos egyéniségét, egyedi báját és jókedvû lényét ismerve, nehéz elképzelni, hogy eredeti szakmáját tekintve a boxer határõrkutya.Annak ellenére, hogy bulldogos külseje angol származást sejtet, a boxer – bár tenyésztésébe angol bulldog is keveredett – német fajta. Eredetileg molosszusok leszármazottja. Õse az ókori hódítók oldalán, harci kutyaként keveredett Európába, ahol a középkorban szarvasra, vaddisznóra és medvére vadásztak vele, késõbb pedig véres viadalokon jeleskedett, ahol medvék és bikák ellen harcolt, mint „bullbeiser”(bikaharapó). Ez volt az a kutya, amelynek felhasználásával, valamint egyéb fajták, leginkább angol bulldog keresztezésével megszületett a fajta, melyet Münchenben megrendezett kiállításon 1895-ben próbakategóriában indították. Természetesen ezek az állatokon volt még mit csiszolni, méretük kisebb, színük fõként rõtes foltokkal díszített fehér volt. Megjelenésükben még közelebb álltak a bulldoghoz, mint a ma ismeretes boxerhez. Tenyésztõi valamivel késõbb, 1920-ban véglegesítették a standardot, majd 1924-ben hivatalosan is elismertették a boxert, mint szolgálati kutyát. Ha az angolok terrier-, akkor a németek szolgálati kutya-fetisiszták. Gyorsan találtak is feladatot újdonsült szolgálati fajtájuk számára, mégpedig a határvédelmet, annak mind orrot, mind harci készséget igénylõ feladataival együtt. Egyesek szerint a teljesen fehér egyedeket is azért tiltották ki a tenyésztésbõl 1925-ben, mert feltûnõ színük használhatatlanná tette õket a munkára. Ez a szabály máig érvényben van, azaz a fehér egyedek nem tenyészthetõk, a fehér szín pedig nem fedhet a testfelület egyharmadánál nagyobb területet.

Amikor egy izmos, szúrós tekintetû boxerre pillantunk, akár elfogadható is lehet az eredeti célkitûzés, ám ha néhány kutyát személyesen is megismertünk a fajtából, mindez már kevésbé magától értetõdõ. Volt szerencsém több boxerrel ismeretséget kötni, és soha nem fordult meg a fejemben, hogy õ is az õrzõ-védõ fajták csoportjába tartozik. Nem mintha a boxer nem lenne bátor, sõt rettenthetetlen állat, de végtelen kedvessége, nyíltszívû és barátságos jelleme miatt, számomra mindig is kilógott az õrzõ-védõ fajták sorából.

Nem feltétlenül baj ez, hisz valószínûleg ennek köszönheti a második világháborút követõen felívelõ karrierjét. Ekkor ugyanis népszerûsége robbanásszerûen megnövekedett, amelyben komoly szerepet játszhatott különleges, magával ragadó egyénisége.

A boxer ugyanis – mintha meg akarna felelni a Lorenz-féle kinyilatkoztatásnak – örök gyermekként viselkedik és még élete hajnalán is önfeledten bohóckodik gazdájának, amelyet hivatalos formában „szertelenségnek” szokták titulálni. Emellett természetesen, mint minden gyermekben, a boxerben is folyamatosan buzog a kíváncsiság, tettrekészség és játékosság, és ezt szinte kiapadhatatlan energia táplálja. Az a fajta vidám lelkesedés, ahogy a boxer mindenbe beleüti tömpe orrát, szintén jellegzetessége. Egy boxer teljes szívvel és lélekkel, valamint erõbedobással csinál mindent, azaz majdnem mindent, leginkább azt, ami valóban érdekli.




A bulldog õstõl örökölt konokság és kitartás a mai napig kiütközik viselkedésén. Ha idõnként megmakacsolja magát, nehéz jobb belátásra bírni. Ilyenkor az akkurátus következetesség jelenthet megoldást, mert csak így sikerülhet eltérítenünk eredeti szándékától.

Mivel rendkívül játékos, emellett pedig mérhetetlenül ragaszkodó, kiváló eredményeket érhetünk el a játékos motiválás módszerével, hiszen a játékosság áll legközelebb alaptermészetéhez.

Tekintettel arra, hogy önfejûségre hajlamos és meglehetõsen energikus fajta, nevelésénél kellõ hangsúlyt kell fektetnünk a fegyelmezésre is. A poroszos dresszúrát nehezen viseli és igencsak kilátástalan, sõt veszélyes próbálkozás erõszakkal megtörni makacsságát. Még ha sikerül is, pont eredetiségét veszíti el, lelkileg tönkre mehet.

Ha a kiképzés során sikerül megteremtenünk a harmóniát a fegyelem, következetesség és a játékos motiváció között, akkor igen látványos munkát tudunk felmutatni boxerünkkel. Enélkül, azaz bármely elem mellõzésével a fegyelmezettség más értelmet nyer majd számára, és boxerünk csak a maga derûsen hanyag módján lesz engedelmes.

Jellemzõ egyébként, hogy kiegyensúlyozott idegrendszerének és gazdájához fûzõdõ szoros viszonyának köszönhetõen még a tartására nem igazán alkalmas személyek (pl. idõs emberek), szakértelmet nélkülözõ, vagy tapasztalatlan, elsõkutyás gazdák kezében sem válik kezelhetetlen, fékezhetetlen vadállattá. Én személy szerint például egyetlen olyan híradásra sem emlékszem, amelyben boxer okozott volna bonyodalmat.

A boxer amellett, hogy szoros kapcsolatban szeret lenni gazdájával, igényli a szellemi képességeit megmozgató feladatokat. Atletikus felépítése, robbanékonysága, mozgékonysága és tanulásra való fogékonysága elsõrendû sportkutyává teszi. Kitûnõ idõtöltés számára az õrzõ-védõ sport, valamint az agility és egyéb játékos elfoglaltságok. Külföldön a katasztrófakutyások gyakran választanak boxert maguknak. Az, hogy minden adottsága ellenére versenyeken, vagy kiképzéseken alig látni boxert, több okra vezethetõ vissza. Egyrészt a fajta népszerûsége Magyarországon a 70-es évek környékén tetõzött és az idõközben végigsöprõ divathullámok (pl. szánhúzó, harci kutya, stb…) egy kissé háttérbe szorították. Másrészt legtöbben a boxert, eredeti fazonjához párosuló természete miatt leginkább hobbicélra, kizárólag családi kutyának választották, holott mindmáig oly nagyszerû képességeket stabil idegrendszert, erõs ösztönös adottságokat felmutató fajta, amelynek igenis a kiképzõpályákon lenne a helye. Sajnos azonban úgy fest, hogy a boxeresek zöme mindezzel nincs igazán tisztában.

Az is tény, hogy bár a boxerek a versenysport fegyelmezõ és õrzõ-védõ fázisában kiválóan teljesítenek, azonban karakteres megjelenését biztosító fej- és pofaszerkezet a talajmenti szimatmunkában nem igazán válik elõnyükre. A nyomkövetésnél a kutyának ugyanis orral szinte rá kell tapadni a talajra, amelyhez a boxernek egészen mélyre kell ereszkedni és nyilvánvaló, hogy ez a testtartás hosszabb távon kissé kényelmetlen számára. Emellett fizikai igénybevétel, vagy izgalom hatására a boxer viszonylag hamarabban kezd lihegni, mint nyújtottabb orrú társai, és ez némileg akadályozhatja a szabályos, zárt szájú nyomkidolgozásban.


orr4.jpg


Kutyák között – az õrzõ-védõ fajtákhoz hasonlóan – alapvetõen domináns viselkedésû, de mégsem kifejezetten kötekedõ kutya. Persze, ha ellenfelére akad, nem tér ki a fenyegetés elõl. Ezt a tulajdonságot látványosan kihasználják kiállításokon is, ahol elõszeretettel állítják egymással szembe õket, hogy a rivalizáló kutyák, pattanásig feszült izmokkal még látványosabban mutassák magukat. Nem egészen ide tartozik, de a rivalizálás, verekedés kapcsán mindenképpen kikívánkozik belõlem egy – szerintem legalábbis – súlyos félreértés tisztázása. Szinte minden szakirodalom elõszeretettel hozakodik elõ a boxer sajátos verekedési stílusával: „…nevét onnan kapta, hogy a verekedést két lábra állva kezd,i és mellsõ végtagjával igyekszik leteríteni ellenfelét…”, ez érdekes megfigyelés volna, ha igaz lenne… Megvallom, én mindig is kételkedtem eme állítás hitelességében. Kutyásként több rangsorvitának is tanúja voltam, de a fenti leírást finoman fogalmazva is erõs csúsztatásnak tartom. Való igaz, hogy a kutyák a verekedés kirobbanása elõtt igyekeznek dominanciájukat félreérthetetlenül kifejezni, amely legtöbbször a másik félre való rátámaszkodásban, felágaskodásban ölt testet, ez azonban nem boxer specialitás. Az pedig, hogy egy kutya „ütlegeléssel” akarná eldönteni a rangsorvitáit, pedig komoly és erõs fogású állkapoccsal rendelkezik, hát…nem csak megmosolyogtató, de egyenesen bolondság volna. A kutyák a harcot rendszerint vállt-vállnak vetve, taszigálások, lökések és birkózás közepette, de állkapoccsal vívják. Ilyen harcmodorban pedig semmi jó nem származna abból, ha az egyik fél védtelen mancsával nyúlkálna villámgyorsan csattogó agyarú ellenfele irányába. Egyébként boxertulajdonosok is megerõsítettek abban, hogy kutyájukon sosem figyelték meg a mindenhol hangoztatott „ökölharcos” stílust.

Szerintem tehát a boxer (boxoló) név sokkal inkább a fajta fizikai megjelenésébõl ered, azaz az erõtõl duzzadó, feltûnõen izmolt testalkat és tömpe orr asszociációja.

Ha már ennyit idõztünk a fajta küzdõsportra utaló nevénél, nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a boxer olyan fájdalomtûrõ képességgel rendelkezik, amelyre csak a sok évtizede edzõ karatemesterek tesznek szert. Tudok olyan boxerrõl, amelynek nyílt lábsebét altatás nélkül, minimális helyi érzéstelenítéssel varrták össze, miközben a kutya búbánatos bociszemekkel és szívbemarkoló sóhajtásokkal jelezte, hogy mennyire unja a procedúrát.

Mint ahogy korábban elhangzott, a boxer nyílt, barátságos kutya. Idegen emberekkel szemben nem bizalmatlan, az agresszivitás, harapósság távol áll tõle. Számára a legfontosabb, hogy kellõ közelségben legyen szeretett gazdájához. Ezért valamint rövid szõrzete miatt nemcsak alkalmas a lakásban való tartásra, hanem kifejezetten igényli is azt. A rövidszõrû kutyákról általában úgy tartják, hogy inkább lakásba valók.




Nos ez részben igaz, de nem feltétlenül abban a formában, ahogy a legtöbben képzelik. A rövid szõrzet is vedlik, ráadásul, ha a boxer apró, kemény szõrszálai egyszer beveszik magukat a szõnyeg, nadrág, vagy zokni szöveteibe, akkor a legagyafúrtabb eltávolítási kísérletnek is álnokul ellenállnak. A lakásban való tartás tehát leginkább a kutya érdekeit szolgálja. Ezáltal boxerünk folyton az események középpontjában lehet, másrészt pedig nem kell kilátástalan és eleve vereségre ítélt harcot folytatnia a hideggel szemben. Ha megbékélünk a szõráradattal, a boxer nemigen okoz gondot a négy fal között, mivel nem ugatós és alkalmazkodó fajta. Nyugodtan elmatat a bezártságban, ha napi mozgás- és szeretetadagját megkapja. Ha valaki mégis kertben akarja tartani boxerét, akkor feltétlenül gondoskodjon a megfelelõen hõszigetelt, esetleg fûthetõ kutyaházról.

Arra is mindenképp ügyelni kell, hogy másik nagy ellenségét, a hõséget elkerüljük boxerünkkel. Rövid orrú fajtaként „hamar kimelegszik”, amelyhez hozzájárul az is, hogy mindent nagy erõbedobással csinál, ezért például egy kánikulai napon meggondolatlanul kezdeményezett önfeledt labdázás akár végzetes is lehet számára. Sajnos a boxer esetében gyakoriak még a szívproblémák, amelyet egyesek szintén túlfûtött életvitele káros velejárójaként értékelnek, ezért veterán korú ebek ritkán kerülnek ki soraikból.

A boxert igen gyengéd érzelmek fûzik gazdájához, valamint annak családjához. Sajátos pofaszerkezetébõl eredõen rendkívül kifejezõ arc- és hangjátékra képes – a boxeresek órákat tudnának errõl mesélni. Számomra külön élményt jelentett, ha a futtatón összetalálkoztam Bonival, a fiatal boxer kannal, aki farok híján nem csak teljes „testcsóválással”, hanem szörcsögések, fújtatások és prüszkölések egész tárházával köszöntött.

A boxeres arcfelépítésnek talán egyetlen, bár inkább csak esztétikai hátránya a nyáladzás. A boxer nem termel több nyálat, mint más fajta, de az említett váladék könnyebben és rendkívül leleményesen tör utat magának a lelógó ajkak szegletébõl, hogy a közvetlen közel álló ember ruházatán landoljon.

Amióta egykori határõr hivatását feladta, kiváló elfoglaltságot talált magának, megbecsült hobbi- és sportkutya vált belõle – eredeti fazonjával és egyéni stílusával mindig képest mosolyt csalni gazdái arcára. Egyébként mind magasságban (53-63 cm), mind testsúlyban (24-35 kg) az ideális középtermetet testesíti meg és mint ilyen, táplálás szempontjából meglehetõsen „felhasználóbarát” fajta.

Nagyszerû társa fiatal, életvidám, gyerekes családoknak, ahol könnyen szót ért az emberporontyokkal ugyanakkor – a szülõkkel ellentétben – szinte sosem fárad el az állandó dögönyözés és kergetõzés végaláthatatlan áradatában, de emellett megkapja mindazt a sok szeretet, törõdést valamint tanítást, amelyre minden gyereknek szüksége van.


forrás: kutya.hu



Designer : Hossein raD

Oldal létrehozási idő: 0.0853 másodperc, 0.0143 lekérdezési idő.