A vemhesség


A vemhesség élettani háttere


A petefészken fejlõdõ tüszõk ivarzáskor fölrepednek és kiszabadul belõlük a petesejt, ez a peteleválás (ovuláció). A levált petesejtek vagy oocyták a petevezetõbe sodródva 24-72 óra alatt további érési folyamaton mennek keresztül, amíg elérik a megtermékenyüléshez (fertilizáció) szükséges állapotukat. Életképességük átlagosan 2-4 nap. A megtermékenyülés, valamint az elsõ osztódások a petevezetõben mennek végbe, majd az embriók 32- ill. 64-sejtes szedercsíra (morula) stádiumban jutnak le a méhbe. A méh üregében az embriók tovább osztódva még néhány napig szabadon vándorolnak, mielõtt megtapadnak a méhfalon (beágyazódás). Ezután megkezdõdik a magzatburkok és a placenta kialakulása, fejlõdése. A magzati élet végén, az 50-55. nap körül indul meg a tüdõ érése, ami azonban csak a születés után, a légzés megindulásával fejezõdik be. Húsevõkben az anyai és magzati vérkeringés kevéssé különül el, mert a méhfal ereinek belsõ sejtrétege közvetlenül kapcsolódik a magzatburokhoz és emiatt a vemhesség idején számos gyógyszer, fertõzés szinte változatlanul jut át az anyából a magzatba. Elléskor a méhfalról leváló placenta következtében a „csupaszon” maradó erekbõl vér lép ki, ami a magzatvíz jellegzetes zöld (macskában sárgás) elszínezõdését okozza.

A petefészken fölrepedt tüszõk helyén sárgatestek fejlõdnek, amelyek a vemhesség fenntartásban fontos szerepet játszó sárgatesthormont vagy progeszteront (P4) termelik. A P4 két ivarzás közti alapértéke 0.5-1 ng/ml, amely az ovuláció után rohamosan növekszik és 10-15 nappal késõbb akár az 50-90 ng/ml csúcsértéket is elérheti. A sárgatest elégtelensége a 30. vemhességi nap elõtt a P4 koncentráció csökkenéséhez és nem látható embriófelszívódáshoz, a 30. nap után vetéléshez vezet. A várható ellés elõtt 10-15 nappal a P4 mennyisége fokozatosan kevesbedik, majd az ellést 36 – 48 órával megelõzõen hirtelen 2 ng/ml-re csökken.

A szaporodásban jelentõs szerepet játszó másik anyag a tüszõhormon vagy ösztrogén, amelynek magas szintje az ivarzás kezdetén okozza a tüzelés külsõ tüneteit. A tüszõrepedést követõen azonban szintje lecsökken és a vemhesség végéig alacsony marad, és csak az ellést megelõzõen emelkedik ismét, ezáltal elõkészítve a szülõutat az ellésre, az emlõket a tejelválasztásra. A tejelválasztás megindulásáért közvetlenül egy másik hormon, a prolaktin felelõs, amelynek koncentrációja a vemhesség második harmadától kezdve fokozatosan emelkedik és az ellést megelõzõen kiváltja a tejelválasztást.

A vemhesség megállapítása

Kis testû, laza hasfalú állatok vemhessége már a 20–30. nap között kitapintható. A vemhes méh elkülönítése a többi hasûri szervtõl azonban az állat ellenszegülése, telt belek vagy húgyhólyag esetén meglehetõsen nehéz lehet. A vemhesség 50. napja után már nemcsak a méh, hanem a magzatok vagy magzati testrészek is tapinthatók.

Röntgenvizsgálattal a vemhesség csak a csontosodás megindulása után (42-45. naptól) diagnosztizálható egyértelmûen, de az ultrahangkészülékek széles körû elterjedése és a magzati sugárártalom veszélye miatt kevésbé használatos.

Bár a vemhesség fenntartásáért a progeszteron hormon felelõs, szintje a fogamzott és nem fogamzott (álvemhes, lásd késõbb) egyedeknél nem különbözik lényegesen, ezért nem alkalmas a vemhesség kimutatására. Ezzel szemben a placenta által termelt relaxin vemhesség-specifikus hormon, vagyis vemhes állatokban jelentõsen magasabb, mint nem vemheseknél, ezért a 24-28. nap között jó eredménnyel használható a vemhesség diagnosztizálására. Kereskedelmi forgalomban már kapható relaxin meghatározásra alkalmas gyorsteszt, ami az ovuláció után 17-25 nappal már megbízható eredményt ad.

A jelentõs technikai fejlõdés és a csökkenõ ár az utóbbi években egyre elterjedtebbé teszi a valós idejû ultrahang készülékeket a vemhességi rutindiagnosztikában. Gyakorlott vizsgáló jó minõségû készülékkel már a 21. napon diagnosztizálni tudja a vemhességet a beágyazódott petesejt körül kialakuló méhfal megvastagodás és folyadék felhalmozódás alapján, azonban a negatív vizsgálati lelet ilyen korai idõszakban még nem zárja ki a vemhességet. A vemhesség 25-27. napján viszont már elkülöníthetõ a magzati szívverés és a 34-36. naptól a magzati mozgások is. A 38-40. napon láthatóvá válik a húgyhólyag, a gyomor, sõt a szem is. A vemhesség korára a magzat fejlettségébõl és a magzatvíz mennyiségébõl következtethetünk.

Gondoskodás a vemhes kutyáról

Emberek esetében is gyakori tévhit, miszerint a várandós anyának „kettõ helyett kell ennie”. Ezzel szemben vemhességük elsõ két harmadában a kutyáknál semmiféle többlet energiabevitelre nincs szükség. Különösen oda kell figyelni a robosztusabb, hízásra hajlamosabb fajták táplálására, hiszen a korai vemhesség alatt fölszedett túlsúly a késõbbiekben tovább halmozódik és ellési komplikációkhoz vezethet. Mindössze az utolsó harmadban lesz annyira erõteljes a kölykök növekedése, hogy az anyakutya napi egyszeri étkezéssel már nem képes elegendõ táplálékot fölvenni. Ennek oka nemcsak a rohamosan fejlõdõ magzatok növekvõ táplálóanyag-igényében, hanem a vemhes méh által összenyomott gyomor korlátozott befogadóképességében is keresendõ. Tartós energiahiány esetén az anyakutya anyagcseréje kedvezõtlen irányba változik, mérgezõ anyagok halmozódnak fel a vérében és kómaszerû állapotba kerülhet (vemhességi toxikózis). Ezért az utolsó három héten naponta többször is adjunk enni a szukának, lehetõség szerint jól hasznosuló, magas energiatartalmú vemhességi kutyatápot. Nincs szükség tehát emelt tápanyagbevitelre a vemhesség elsõ két harmadában, sõt kifejezetten helytelen, ha túlzott gondoskodásból a szoptató állatok részére szolgáló, kalciummal dúsított tápot, illetve magas fehérjetartalmú kölyöktápot adunk! Az elõrehaladottan vemhes szukával ne végeztessünk túlzottan kimerítõ feladatokat, de rendszeresen sétáltassuk és engedjük mozogni.

Az esedékes védõoltások beadásánál és féreghajtásnál gondolni kell arra, hogy a szerek a placentán átjutva bekerülnek a fejlõdõ magzat szervezetébe. Ezért féreghajtásra vagy bármely más kezelésre csak olyan készítmények alkalmazhatók, ahol a gyártó kifejezetten megengedi a vemhesség idején történõ használatot. Korábbi ajánlásokkal ellentétben a vemhesség idején semmilyen védõoltás beadása nem javasolt, mivel a vakcinázás védõ hatása elmarad a magzatelhalás és vetélés veszélye mellett. Vemhes állatoknál kizárólag elölt vírusos vakcinák alkalmazhatók, ezen termékek száma azonban igen szûk és rendszeresen oltott kutyáknál használatuk indokolatlan.
bog 1 bog 2 bog 3 bog 4 bog 5
Oldal létrehozási idő: 0.1692 másodperc, 0.0343 lekérdezési idő.